recsk

A Heves megyei Recsk község mellett emelkedő Csákány-kő nevű hegy kőbányája közelében, 1950 októbere és 1953 ősze között, az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) által működtetett kényszermunkatábor. A mintegy 100 kisebb-nagyobb internáló és munkatábor közül a leghírhedtebb. A "magyar Gulag".

 

Egy egykori rab emlékeiből:

"A tábor öt kilométerre volt Recsk falutól, a régi Csákánykő puszta helyén. Voltak itt: csendőrtisztek és altisztek; gyári munkás szociáldemokraták; földjükhöz ragaszkodó egyszerű parasztok; és különböző politikai perek el nem ítélt vádlottjai és gyanúsítottjai. Nyáron öt órakor volt az ébresztő, majd a reggeli és kenyérkiosztás. Hatkor indultak gyalog a bányába és hétkor megkezdték a munkát. Délben félóra volt az ebédidő és este hatig dolgoztak. Bevonulás után vacsora, létszámellenőrzés és este kilenckor takarodó volt.

A bányamunkához feltétlenül szükséges négyezer kalóriával szemben az internáltak legfeljebb napi ezerhétszáz kalória értékű élelmet kaptak. A bányában csak szombat délig volt munka, de délután és vasárnap délelőtt a tábor belterületét csinosították. Így került sor az őrség labdarúgópályájának megépítésére. Ehhez szombat délben a bányában felszedték az iparvasút vágányait és a csillékkel együtt vállon leszállították a táborba. Ugyanezt hétfő hajnalban visszavitték. Az internáltak kövezték ki az őrség udvarát is, amihez a köveket a bányából szintén kézben hordták le.

A bányavállalat fizetett az ÁVO-nak az internáltak munkájáért. Ebből az levonta az élelmezést, ruhát, lakást, sőt az őrzést is, így legtöbbször semmi se maradt a fizetésből. Aki magas százalékot teljesített, az havonta néhány kenyeret, kis cukrot, lekvárt és cigarettát vásárolhatott keresete terhére.

A hétfőtől szombat délig tartó sziklafejtés, szállítás, lapátolás, kőtörés és kőfaragás nagyon igénybe vette az internáltak fizikai erejét. Lustálkodni nem lehetett, mert előírták az alap-teljesítményt. Aki ezt nem érte el, azt megbüntették. Ezek nemei: Zárka volt a legenyhébb büntetés. Egy kétszemélyes szobába hat-nyolc internáltat tettek, akik naponta fél liter kávét és harminc deka kenyeret kaptak. Reggel és este csuklógyakorlatot is tartattak velük. A sötétzárka tizenöt naptól kilencven napig terjedt. Az internáltat egy kis helyiségbe tették, ahol fél méter magasságban farúd volt ülőkének. A különleges zárkának beton medencéje volt, amelyben állandóan húsz centiméter magasan állt a víz. A gúzsbakötés két órára szólt; éjjel hajtották végre, mert nappal dolgozni kellett. Ennél a büntetett két karját összekötötték, s térdei alatt áthúzták. Végül egy botot dugtak a karjai és térdhajlása közé, majd oldalt döntötték.

A körülbelül háromszáz fős "külső őrség" a tábor körül felállított nyolc géppuskával ellátott figyelőtoronyban teljesített szolgálatot. A harminc-negyven hivatásos altisztből álló "belső őrség" - amelynek tagjait felügyelő úrnak kellett szólítani - a szögesdrót kerítésen belül irányította a tábor lakóinak életét. Ebben a munkájában a "brigádvezetők" és a "normások" támogatták, akik az internáltakból kerültek ki. Az esténkénti külön munkát a "büntető század" emberei végezték.

A tábornak nyolc százada volt. Mindegyik külön barakkban lakott, amelynek négy huszonöt-harminc személyes priccse, két kályhája és ülőpadja, egy mosdója és latrinája volt. A barakkokban a hihetetlen mennyiségű bolha sokszor lehetetlenné tette az internáltak nyugodt éjjeli pihenését. A tábort teljesen elzárták a külvilágtól; posta, csomag és látogató itt ismeretlen volt."

(Idézet Dr. NY. P. csendőr százados, "A recski internáló tábor", 1952. visszaemlékezéséből)

 

Tovább olvasom a Wikipédián ==>

Oldalmenü
Naptár