Auschwizti koncentrációs tábor

 

Az Auschwitz-Birkenau Koncentrációs Tábor a legnagyobb náci német megsemmisítő tábor és egy sor koncentrációs tábor neve, három fő táborból és 40-50 kisebb táborból állt.  Krakkótól kb. 60 km-re nyugatra helyezkedik el Dél-Lengyelországban. 1940-től a nemzeti szocialista Németország számos koncentrációs tábort és egy megsemmisítő tábort épített a környéken, mely akkor német megszállás alatt volt. Ezek a táborok a holokauszt előkészítésének fontos elemei voltak, legalább 1,1 millió embert öltek meg itt, akiknek több mint 90%-a zsidó volt.

A három tábor:

  • Auschwitz I., az eredeti koncentrációs tábor, az adminisztratív központ szerepét töltötte be az egész komplexum számára, és durván 70 000 ember, főleg lengyel és szovjet hadifoglyok halálának színhelye volt.
  • Auschwitz II. (Birkenau), megsemmisítő tábor, ahol legalább 1,1 millió zsidót, 75 000 lengyelt és mintegy 19 000 romát öltek meg.
  • Auschwitz III. (Monowice), ami az IG Farben konszern Buna-Werke gyára számára munkatáborként szolgált.

A meggyilkolt áldozatok pontos száma nem ismert. Az Auschwitzhoz tartozó kisebb táborokkal együtt a legújabb becslések 1,1-1,6 millióra teszik.

Mint minden náci koncentrációs tábort, az auschwitzi táborokat is Heinrich Himmler SS-e működtette. A tábor parancsnoka 1943 nyaráig SS-Obersturmbannführer Rudolf Höß (gyakran ?Hoess?-nek írják), később Arthur Liebehenschel és Richard Baer volt. Höß részletes leírást adott a tábor működéséről a háború utáni kihallgatása alkalmával és önéletrajzában is. 1947-ben akasztották fel az Auschwitz I. krematóriuma előtt. A nők parancsnoka Johanna Langefeld, Maria Mandel és Elisabeth Volkenrath volt.

Mintegy 700 fogoly kísérelt meg szökést az auschwitzi táborokból fennállásuk évei alatt, ebből körülbelül 300 volt sikeres (43%).

A szokásos büntetés a szökési kísérletért az éhhalál volt; a sikeresen megszökött foglyok családtagjait néha letartóztatták és Auschwitzba internálták, hogy elrettentő például szolgáljanak a többieknek.

 

Evakuáció és felszabadítás

A birkenaui gázkamrákat a németek 1944 novemberében felrobbantották, mivel igyekeztek elrejteni gaztetteiket a közeledő szovjet csapatok elől. 1945. január 17-én a náci személyzet megkezdte az evakuációt; a legtöbb foglyot gyalog elindították nyugatra. Akik túlságosan gyengék, vagy betegek voltak, azokat hátrahagyták; körülbelül 7500 foglyot szabadított fel a Vörös Hadsereg 322. lövészegysége 1945. január 27-én.

Oldalmenü
Naptár